The mystery

-Semmi gond! Hidd el!  Nem történt vele semmi gond!

Ha már a gondnál tartunk. Mintha lenne valami a levegőben. Úgy értem hogy valami szokatlan készül. Nem gondolod? -kérdezte Sonic aki a válaszra várt.

-         De, meglehet – mondta Knuckles aki még mindig el volt varázsolva.

-         Na mindegy! Most siessünk vissza mert kezdek éhes lenni - folytatta.

Míg ők hazafelé tartottak az erdőből, Amy, Cream és Cheese egy óriási virág koszorúhoz gyűjtöttek virágokat. Amy igazából Sonicnak szeretett volna kedveskedni valami ajándékkal.

Mire Sonicék haza értek, Tails is végzett a gép mosásával.

Mokor Chris messziről meglátta Sonicot és Knucklest odakiabált:

-         Pont ebédre! Gyertek!!

Időközben délután lett. A nap ment le és a látvány gyönyörű volt. Tails éppen egy rövidke utat akart megtenni az X-tornádóval.

Gördültek a kerekek a kifutópályán, a szél a gép szárnya alá csapott és a Tornádó hihetetlen sebességgel a levegőbe emelkedett. Aztán eltűnt a nap fényes, narancssárga fergetegében.

Sonic ismét a tetőn feküdt. Alig telt el tíz perc Tails távozása óta, egy esőcsepp landolt Sonic fején. Kinyitotta szemét és az egy perccel ezelőtt még sárgás ég szürkévé változott, nagy, fekete és ijesztő gomolyfelhőkkel.

-         Ez így nem lesz jó!- mondta Sonic és leugrott a tetőről hogy bemenjen a házba.

Mikor már bent volt kinézett az ablakon és az eső már zuhogott.

-         Mindenki rendben van?- kérdezte Chris és körülnézett.

-         Ó ne! Tails nemrégen elment repülni a Tornádóval. – mondta Amy aki aggódva nézett Sonicra.

-         Akkor megyek és megmentem!- jelentette ki Sonic és az ajtó felé rohant.

-         Várj!- hallatszott mögüle mikor épp ki akart lépni az ajtón.

-         Én is veled megyek!- mondta Knuckles aki az egyik sötét sarokból ugrott elő.

-         Ok. Akkor gyerünk!- szólt Sonic és már kint is voltak.

Tails eközben küzdött a viharral, ami erősen dobálta a gépet. Nagyon erősen fújt a szél és már alig bírta visszatartani a gépet.

-         A Chaos Emerald is megbolondult!- mondta magának Tails.

-         Nem bírom irányítani!- mondta ismét és egy leszálló pályát keresett kétségbeesetten a fekete felhők mögül. De nem tudta hogy merre megy a sötétben és a ködből kijőve látta, hogy hegyek közt repül. Későn vette észre, hogy a gép egy óriási szikla felé tart nagy lendülettel. Nem volt már elég távolság, hogy felhúzza. Már csak reménykedett.

-         Neki a sziklának, lendületből! Csak ezt ne!- szemét összeszorítva gondolta és már nem tudott semmire koncentrálni.

Érezte, hogy a gép egy kicsit meginog ezért kinyitotta a szemét. Nem látott maga előtt se hegyet, se sziklát. Hátra nézett és meglepődve csak azt látta, hogy a szikla, aminek neki repült volna, apró darabokként repült minden felé.

Mire Tails észbe kapott, Sonic már ráugrott a gépre és üdvözölte barátját.

-Szia! Minden rendben?- kérdezte és bemászott a gép egyik ülésére.

-         Igen! Most már minden rendben. A vihar olyan hirtelen jött, hogy én már azt se…- habogott de Sonic hirtelen a szavába vágott

-         Jó! Most már minden rendben van! Nyugi! De most jó lenne vissza menni.