Egy átlagos péntek délelőtt volt. A nap sütött, csak egy kis szellő lengette a fákon a leveleket. Sonic a háztetőn az eget kémlelve feküdt. Az átlagos napot csak az különböztette meg a többitől hogy 13-dika volt. A közismert „péntek 13” ami általában valami rossz kezdete.

Sonic nem tudott betelni a fehér felhők látványával, amit a nap átvilágított. A merengését hirtelen vízcsobogás zaja váltotta fel. Tails volt az. Éppen az X – tornádót mosta. Minden olyan volt akárcsak máskor. Ám Sonic érezte, hogy valami nincs rendben.

Gondolt egyet és leugrott a tetőről. Mivel tudta, hogy Knuckles az erdőben sétálgat, úgy döntött, hogy csatlakozik hozzá és az erdő felé száguldott.

Knuckles épp egy kivágott fán ült és gondolkodott. Azon tűnődött hogy hogyan juthatna vissza Angyal – szigetre, hogy végre minden úgy legyen mint előtte. Hogy csak ő őrizhesse a Master Emeraldot.

Úgy belefeledkezett gondolataiba, hogy észre sem vette amint Sonic megállt előtte. Csak később eszmélt föl.  Bágyadtnak tűnt. Sonic nem tudta mi a baja.

 _ Gyere, sétáljunk egyet az erdőben! – mondta Sonic aki aggódott barátjáért.

Knuckles felnézett a merengésből aztán felállt és elindultak.

Mielőtt Sonic bármit is kérdezhetett volna, Knuckles elkezdte mesélni bánatát.

_ Az bánt…. – mondta, de aztán abba hagyta. Végül összeszedte magát és folytatta.

_ Az bánt hogy nem tudom mi van a Master Emeráldal.

(az irományt eredeti helyesírásukkal közöltük - a szerk.)